Makfalvi Dózsa György (Dálnok, 1470 körül – Temesvár, 1514. július 20.) régi székely nemesi család, a háromszéki dálnoki lófőcsalád sarja, végvári vitéz, az 1514. évi magyar parasztfelkelés vezetője.

 

 

Születésének helye Istvánffy Miklós történetíró krónikája alapján a háromszéki, Dálnok, de történészek szerint lehetséges a makfalvi eredet is. Egykorú oklevelek, levelek, krónikák, a költői és történetírói alkotások többsége, az 1514. évi megtorló törvények és Werbőczy István Székely György néven említik. Márki Sándor szerint Székelynek keresztelték el a népről, amelyből eredt. 

Több végvárban is szolgálhatott, mivel – bár adatok nem maradtak fenn róla – mint lovaskapitány részt vett a Szapolyai János erdélyi vajda által vezetett, török támadásokat megtoroló 1513-as hadjáratában. A hadjárat után nándorfehérvári őrségben maradt. 

 

 

Az 1514. március 23-án összeült királyi tanács, nagy vita után hozzájárult a pápa által kívánt keresztes hadjárat elindításához. Bakócz Tamás esztergomi érsek és szentszéki követ 1514. április 9-én hirdette ki a X. Leó pápa 1513. július 15-én kiállított, törökök elleni kereszteshadjáratot elrendelő pápai bulláját.Bakócz 1514. április 24-én Dózsát nevezte ki a keresztes had élére.Április 30-án a bíboros ünnepélyes istentisztelet után átadta Dózsának a pápa által megáldott, vörös kereszttel ékesített fehér zászlót. Nem volt a Magyar Királyságnak olyan része, ahonnan ne indultak volna el a keresztes zászlók alá. A hadba gyülekező parasztok és a rendi fegyelmet áthágó, elöljáróiknak nem engedelmeskedő, „kóbor" szerzetesek tömegét nem nézték jószemmel a birtokos nemesek és a főrendek tagjai, mivel a sok paraszt a tavaszi munkáktól távol maradva, fegyverrel a kézben fenyegetést jelentett számukra. A papság jobbágyszármazású tagjai pedig a felkelők közé állva, a zendülés ideológusaivá váltak. Segítségükkel Dózsa kiközösítéssel fenyegette a serege hívő katonáit, ha elárulják a szent mozgalmukat.

 

A kivégzése és a tüzes trón legendája

Stephan Stieröchsel „Paraszti háború” című latinul írt verses eposza, a felkelés költői leírása. Dózsa György alakja a keresztes hadjáratot meghiúsító, önző parasztvezérként jelenik meg, ugyanakkor a szerző a nemesség embertelen cselekedeteit is elítéli. A mű részletesen bemutatja a háború lefolyását és végkifejletét, valamint Dózsa beszédeit is rekonstruálja.

Bár a középkorban mai szemmel különösen kegyetlen kivégzési módszereket alkalmaztak teljes természetességgel, Dózsa György halálát néhány korabeli feljegyzés még a szokásosnál is brutálisabbnak írta le: 

„Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak..."

 

A kegyetlen kivégzés egyes elemei utólag keletkezett legendák. A korabeli források alapján kijelenthető, hogy tüzes trónra nem ültették Dózsát: "...

 

Oldal: Dózsa György Élete
Honlap - © 2008 - 2024 - szaboannaborbala.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat